Västerås egyik gimnáziumában "International week"-et szerveztek, ami lényegében a különböző kultúrák megismerésére helyezte a hangsúlyt. A brilliáns szervezők még egy csavart is tettek a dologba, igazi külföldieket is hívtak, hogy még izgalmasabb legyen a buli. Ezek az igazi külföldiek voltunk mi, az önkéntesek. A fogadó szervezetem, a svéd PeaceWorks nem csak EVS-sel foglalkozik, hanem nemzetközibb önkénteseket is foglalkoztat, ezért Európán kívüli fiatalok is jöttek. Honduras, Costa Rica, Nepál, Oroszország, Németország, Csehország, Románia és kis hazánk delegáltjai tették tiszteletüket a hét zárásán. Kisebb csapatokban kellett a diákokkal beszélgetnünk, rengeteg kérdésük volt és nagyon érdeklődtek minden iránt. A leginkább persze azt kérdezgették, hogy érezzük magunkat az országukban, mi az ami fura volt amikor idekerültünk, mi az ami nagyon tetszik. Nagyon jó hangulatban telt a délután, majd miután minden kérdést megválaszoltunk, városnéző sétára indultunk. Habár Västerås az ötödik legnagyobb város Svédországban, még így sem túl nagy. A "belváros" körülbelül akkora mint Vásárhelyen és csak azért nagyobb Jönköpingnél mert van egy "felhőkarcoló", ami lényegében olyan mint a szegedi. De azért nagyon büszkék rá és verik a mellkasukat amikor szóba kerül. Innen indult viszont a H&M, illetve más svéd boltláncok is.
Este pizzát ettünk, különböző kvízeket játszottunk, rengeteget nevettünk. A svédes kvízt magasan én nyertem, büszke is voltam magamra!
Az éjszakát az egyik lánynál, Ronjánál töltöttük, és habár nagyon elfáradtunk még vagy 2 órát beszélgettünk miután "hazakeveredtünk".
Pénteken ugyanez volt majdnem a program, kis csapatokban beszélgettünk. Illetve német órára is bementem Kayjal, kicsit németül is beszéltem végre valakivel aki nem anyanyelvi beszélő. Ahhoz képest mondjuk, hogy a svéd német oktatás 4 szintjéből a harmadikon voltak, eléggé akadozott a beszéd és a kiejtés nagyon fura volt. Viszont tényleg próbáltak németül beszélni, igyekeztek kérdezni is és lelkesnek tűntek.
Ebéd után sajnos csak egy rövid sétára volt már idő, utána 3 óra körül indult is mindenki haza. Illetve voltak akik maradtak Stockholmban a hétvégén, például Kay is, de én most inkább pihenős hétvégét szerettem volna. A hazaút közel sem nevezhető álomútnak sajnos. Mivel tegnap és ma is Justin Bieber koncert volt a fővárosban, az összes tipikus szőke, modell tinilány most indult haza. Rengeteg papírszatyor, bőrönd, stb és persze hatalmas lárma. Amekkora szerencsém van, pont a legbeszédesebb ült mögém és végig dumálta az utat, illetve közben nem bírt rendesen ülni, felrakta a lábát az előtte lévő ülés résébe passzírozva. Ami így végül azt eredményezte, hogy az utazás 4 órájában a derekamban/fenekemben éreztem a lábát. Bár meg kell hagyni, olyan 1 óra bökdösés után remekül bezsibbadtam, szóval aztán nem nagyon éreztem. Végül este 11-re értem haza, fáradtan, zsibbadtan és kicsit összefagyva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése